2015. november 30., hétfő

Mit is művelek a hétköznapjaimon?

Suli Rutin
Avagy én, mit is művelek a hétköznapjaimon. Az iskola már régen megkezdődött, beköszöntött a hideg, és hál’ istennek egy újabb témazárós hétbe csöppentem. A nagy kapkodás közepette, leültem egy kicsit írni, szóval arra gondoltam megosztom veletek, az életem unalmas rutinját. Szóval lássunk is neki.
…………………………………………………………………………
A legtöbbször 5:30-kor szoktam kinyomni a telefonom ébresztőjét, ezzel elhallgattatva a zenebonát. Csak akkor kelek ilyenkor ha nulladik órával kezdek, ami általában olasz vagy angol szokott lenni. Ilyen napokba tartozik: hétfő, szerda, csütörtök és péntek. A kimaradt kedd és szerda egy olyan nap, amikor első órától kezdek és mindkét nap 8-9 órám van. A hétfők csak az olasz miatt húzósak általában, és a csütörtökök, amik a sírba tudnának kergetni, hiszen minden „szeretett” tantárgyam felsorakozik egymás után, földrajz, kémia, olasz, fizika, tesi, matek. Csupa olyan dolgok, amiben béna vagyok. Persze még vannak azon a napon kedvelt tantárgyak is, mint az irodalom. (Bár az utóbbi időben az a tudásom is kicsit lehanyatlott.)

Szóval visszatérve az elejére, miután felkeltem az ágyból, rendszerint magamra kapom a barackvirág színű puha köntösömet és elbotorkálok a konyhába, ahol iszok egy kávét, úgy 10 percig. Miután egy jó ideje le van, vágatva a hajam vállmagasságig nem kell, annyit bajlódom a tükör előtt, mint korábban. Mostanában csak vasalni szoktam, de persze sosem sikerül teljesen egyenesre, valahol mindig begöndörödik és frufrumnál lehetetlenség is, hogy egyenes legyen. Sminket nem szoktam hordani, csak egy szempillaspirállal megerősíteni a pilláimat, hogy látszódjanak (hiszen eredetileg szőke). A legtöbb idő a ruha kiválasztásával megy el, mint a legtöbb embernek. Persze praktikus lenne, ha este kiválasztanám, de a lustaság mindig megállít ebben, így marad a reggeli órákra. Akkor pedig az a baj, hogy morcos vagyok és semmit sincs kedvem felvenni. Aki ismer, az pedig tudja, hogy a ruhatáram nagy része fekete ruhákból áll, szóval hamar ki lehet szúrni az utcáról. Általában ilyenkor, miután felöltőztem már késésben vagyok, szóval extra gyorsan kell felhúznom a bokacsizmám. Mindig eszembe jut valami amit, még meg kell keresnem, legyen akár az a kulcsom vagy a bérletem. Még a fülessel is bajlódni szoktam, de ha a barátnőmmel megyek reggel akkor nyilvánvalóan nincs rá szükségem. De ugyan ott vagyok időben, mivel ő is annyira szeret késni, mint jómagam. És ha ez a kettő összeadódik, na, akkor már csak a futás menthet meg minket.
A 4-es busszal megyek egy darabig, de aztán le kell szállnom a börtön előtt, hogy átszálljak egy másik járműre, ami elvisz a sulihoz. Hatalmas iskolában tanulok, hiszen általános iskola és gimnázium is egyben, hamar fel lehet ismerni a koptatott barna falairól és hatalmas betűkkel ki van írva a teljes neve az intézménynek.

Nem rendelkezem túl sok baráttal, de azért van egy kettő, akivel töltöm a szabadidőmet, vagy a szüneteket, sosem voltam a társaságkedvelő ember és mindig is antiszociális voltam. És volt egy különleges érzékem, hogy megtaláljam az ugyanilyen embereket. Az osztályomban 39-en tanulunk, de nincs gond a létszámmal, hiszen a legtöbb dologban bontva vagyunk. Szeretném azt mondani, hogy van ott egy helyes, kedves és elérhető srác, aki szintúgy érdeklődik irántam, kanyarítanék egy Nora – Folt sztorit, (Csitt-Csitt) de sajnos nem lenne igaz. (Bár nem mondom, hogy nem örülnék neki, ha így lenne.) Teljesen unalmas és hétköznapi vagyok, akárcsak a legtöbb ember körülöttem.

Miután a suli tejesen leszívta az agyam hazabuszozok, hogy otthon is tanulhassak a következő cetlikre és szódolgozatokra és egész úton hazafelé azon gondolkodom, hogy nincs kedvem tanulni. Ha lelkiismeretesen leülök tanulni akár csak egy tantárgyat is nagyon késő este végzek vele és már nincs időm a többi tantárgyra, ami elszomorító és kiábrándító. Ezeket követően felnyitom a laptopom tetejét és képeket nézegetek, vagy olvasok egy kicsit. Mellesleg, most elkezdtem olvasni egy nagyon jó Zayn Fanfic-et, aminek kicsit szürke ötven árnyalata beütése van, de egyáltalán nem rossz, mint gondoltam elsőre. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése